Két év telt el amióta utoljára publikáltam. Eseményekkel és tapasztalatokkal teli két év. Miért nem írtam ezen idő alatt? - kérdezhetné a kedves Olvasó, már ha érdekelné. Ha kérdezné azt válaszolnám, hogy a csalódottság okán. Engem a társadalom és a politika kölcsönhatásai érdekelnek legjobban, de elegem lett ezen kölcsönhatás második tényezőjéből. Kicsit talán az elsőből is.
Az utolsó, befejezetlen írásom azt boncolgatta, hogy hová tart az ország. Ezt 2008-ban írtam. Akkor leírtam, hogy olyan folyamatok zajlanak le a társadalomban, amelyek a Jobbik erősödéséhez, a "ballik" összeomlásához, a Fidesz győzelméhez, és alapvetően a társadalom kétségbeeséséből adódóan egyre szélesebb körű radikalizálódáshoz vezetnek.
Azóta már teljesen aktualitását vesztette volna a téma, ha nem lenne itt az idő újból megkérdezni: hová is tartunk?
Ha sámán lennék, az eldobott csontok valószínűleg egy ürülékhalmot formáznának, ha madárjós, a dél felé V alakban húzó vadlibák szomorú gágogása szolgálna intelmül, míg ha béljós, akkor a felboncolt állat beleiben tekergőző férgek hívnák fel a figyelmet az elkövetkezendő sötét jövőre.
Jós vagyok, mert nem tanultam sem politológiát, sem szociológiát, de egyáltalán semmilyen "-ológiát". Azonban a jóslataim rendszerint bekövetkeztek, mivel azokat a számomra felfogható társadalmi folyamtokból vezettem le. Ezek a jóslatok a következőek voltak (ezeket a hozzám közel állókkal meg is osztottam annó):
1. 2008: Radikális erők erősödése, biztos Fidesz győzelem 2010-ben, Miép bekerül a parlamentbe, MSZP összeomlik.
2. 2009: kétharmad a Fidesznek, feladjuk a demokrácia védelmi vonalait. Miép parlamentbe kerül, MSZP összeomlik. A Magyar Gárda lehetséges, hogy hivatalos fegyveres félkatonai szervezetté avanzsál. (Ez utóbbi speciel nem jött be.)
3. 2010 (választások után): a Fidesz politikai ellenfeleinek megsemmisítése, kérdés, hogy milyen eszközökkel, alkotmány módosítás a pozíció stabilizálása érdekében, kérdés, hogy ezen közben mennyire sérülnek az alkotmányos jogaink.
Könnyű utólag megmondani a nyertes ló nevét - mondhatná a kedves Olvasó, így ma, most, előre kinyilatkoztatom jövendöléseimet a 2011-es évre.
Drága jó Magyarország, halld hát szavam!
A Miniszterelnök Úr a diktatúra felé vezető ösvényen határozott léptekkel menetel. Nem hiszem, hogy ezt csak én veszem észre. Sőt biztosan tudom (Die Welt, New York Times). Okos politikus a Miniszterelnök Úr, az adott helyzet nem is vezethet más felé. Adott egy erős kézre kiéhezett társadalom, adott egy romokban heverő ország. A folyamat gyakorlatilag sablonos, az 1930-as évek Németországában is nagyon hasonló folyamatok zajlottak le. Az első lépésben különböző módon meg kell semmisíteni a politikai ellenfeleket. Az alkotmány módosításával be kell biztosítani a párt hatalmát és pozícióját. Eközben fel kell készülni a várható ellenvéleményekkel szembeni fellépésre, mind eszközökkel, mind "legális" lépésekkel. Meg kell szüntetni a jogorvoslat lehetőségét is. Ehhez számos törvénymódosításon keresztül vezet az út.
Szembe kell néznünk azonban számos hátrányával ezen folyamatoknak. A radikálisokból lett csendes boldogságban éldegélő Fideszes szavazótábor szembesül azzal, hogy a csoda csak nem jött el, ígéretek ide vagy oda, még ha van is erőfeszítés, a valós eredményekhez idő kell. Eljön/eljött az idő amikor elkezdődik a "nem erről volt szó" illetve a "még ha erről is volt szó, ez nem jó". Az emberek észreveszik, hogy az ígért adócsökkentés a kisember számára nem kedvező, az sem jött el, amit a kormány ígért, miszerint, hogy magánszemélynek végzett szolgáltatás nem lesz adóköteles. Sem a közbiztonság nem nőtt a keleti országrészben. Ehelyett elveszik a fiatalok magánnyugdíjpénztárban felgyűlt pénzét, amit amilyen arrogáns dolog volt annó kötelezővé tenni, ugyanolyan arrogáns most elvenni.
Az utóbbi 20 év borzalmas oktatási politikája csak ront a helyzeten. Valószínűleg a kormány MSZP-s elődei sem tudták, hogy a Fidesz malmára hajtják a vizet, amikor egyre inkább engedték elterjedni a nyugati típusú média emberekre való hatását, míg egyre kevésbé színvonalas oktatásban részesítették a fiatalokat. A "panem et circenses" elv ókori eredetű, azonban előszeretettel használják a mai kormányok is, hogy irányítható tömegeket tudjanak maguk mögött. Jó példa erre az Egyesült Államok. Ott a kőolaj a kenyér megfelelője a képletben, míg Hollywood, és a sztárvilág a cirkusz. Nem szabad elfelejteni, hogy amikor az irányítható képzetlen tömeg elveszti a kenyeret a képletből, a valós kenyeret, akkor képzetlen és irányíthatatlan tömeggé válik. Ehhez még az is társul, hogy a jogorvoslat lehetőségét elvesztő ember egyetlen lehetősége az, hogy bunkósbotot ragad.
Ez azonban csak kedvez a diktatórikus politikának, mivel a randalírozó ismételten radikális tömeg már a rend bomlasztója, így "jogosan" lehet ellene fellépni. És mi erre a legjobb mód, ha nem a rendőrség feletti felügyelet, nehogy újra előforduljanak a 2005-2006 év rendőri túlkapásai. Az elfogadott új alkotmány lehetővé teszi ezt. Ezek után már csak egy kis lépés a regnáló kormánynak, hogy bebiztosítsa magát legalább az elkövetkezendő 8-12 évre. Ha választani kellene, már most nincsen mérvadó ellenfele, ha lenne is, azt koncepciós perekkel lehetetlenné lehet tenni. Erre az alkotmánymódosítás már megadta a megfelelő eszközöket.
Hogy ezután mi lesz? Azt már a kedves Olvasó fantáziájára bízom. Hogy paranoiás lennék? Egy barátom mondta nekem minap, mikor a saját fegyveres végrehajtó hatalom kiépítéséről beszéltem, hogy "hát azt már csak nem"... erre én azt válaszoltam, hogy az alkotmánymódosításra is ezt mondtuk... 2000-ben eszünkbe nem jutott volna, hogy 2010-ben a sajtó cenzúrázása akár ötletként felmerülhetne.
Optimista ember vagyok. Látszik? Nem látszik. Meg van az okom erre. A jós gyakran kívánja, hogy jövendölései ne igazolódjanak be. Én tiszta szívemből kívánom. Ha mégis igazam lesz, akkor volt 20 év szabadságunk. A politikát csakúgy, mint a történelmet csakis pártatlanul lehet átgondolni. Ezen elv alapján azt mondom, én a fentiekben felsoroltakat látom valószínűnek, de adja Isten, hogy Orbán Viktor Úr ne az én általam prognosztizált úton haladjon tovább, illetve ha azt is teszi, ne felejtse el, hogy az igazság, jóhiszeműség, és tisztesség minden törvény és alkotmány felett áll. Adja Isten, hogy felelősségteljesen, önzetlenül vezesse az országot.
És adjon Isten mindenkinek Békés Boldog Karácsonyt... 2011-re is.
(Aki ész érvekkel meg tud győzni a logikám rossz mivoltáról, kérem tegye meg kommentben mindenképp.)
Utolsó kommentek